Némi Noémi

Hagyni kéne a tébolyt, hogy megrázza mindennél jobban ismert, de mindennél jobban rettegett, borzas fejét,
kinyújtsa hatalmas, távolságokra éhes szárnyait, melyeknek méretétől élő és holt is megretten,
s mint patkány bujdos kis odújába, hogy menekülhessen.
De nem menekültök mert ha egyszer magamhoz ölelem tébolyom, keblén szárnyalni fogok
ésszel fel nem érhető csúcsokra és borzalommal fel nem fogható mélységekbe.
Maga lenne a szabadság...
Tébolyult, súgnák a kispolgárok, kik irigykednek igazán, mert soha nem engedték meg maguknak e luxust,
hisz ebben a világban ki öleli tébolyát magához?
A szabad ember.
Szabad akarok lenni, tébolyult akarok lenni!
Téboly...Nyújtsd felém lelked fonalát, hadd kapcsolódjam rá és már semmi sem állíthat meg minket!